Így jár az ember, ha figyelmetlen (legalább is eddig). Már sokszor átmentem Vácról Esztergomba (érintve Párkányt), de erre az épületre még nem figyeltem fel valami miatt. Valószínűleg az utat figyeltem, de most feltűnően sok gk. állt a ház előtt és ez megállásra késztetett. Ekkor derült ki, hogy itt egy tájház található. Pedig jól látható helyen ki is függesztették ezt a tényt.
Miután ezen a részen nem sok látnivaló található, becsüljük meg ezt a helyet. Ami rögtön feltűnt, hogy ez egy élő tájház, nem csak egy bemutató hely. Éppen két csoportot vártak (egyet Törökországból!), ment a nagy sütés főzés. Miután utána néztem az interneten a helynek, az alábbiak derültek ki:
A tájház létrejöttében igen sokan bábáskodtak, itt magyar részről csak egy résztvevőt említenék meg, az a szentendrei Skanzen.
A ház vályogból épült 1897-ben. Megvétele után 2003 májusa és októbere között újították fel. A sátortetős ház egyik végfala - szép virágos ornamentikával - a főút felé néz. Itt található a tisztaszoba, melyet az eredeti lakók szinte soha sem használtak, legfeljebb igen jeles ünnepségek alkalmával öltöztek itt. Ha menyasszony volt a háznál, itt várta a vőlegényt. A következő szoba a tisztakonyha, a házigazda itt ültette le a vendégeit. Ennek megfelelően itt minden megtalálható a vendéglátáshoz. A hátsó rész volt a lakó helyiség, itt éltek, aludtak, főztek. Ez után következik a nyári konyha, nyáron a háziasszony itt főzött és itt is ettek a háziak. Tovább haladva jön az istálló, a fészer, az ólak és a gazdasági épületek.
Az udvaron található többek között egy nádtetős terasz féleség, itt foglakozások vannak, ill. enni is lehet.
A tájház igen sok terület népi értékeit gyűjtötte össze, ezért nem lehet azt mondani, hogy ilyen vagy olyan tájház. Igen eklektikus a kínálat.
Viszont az igen szimpatikus, hogy a tájház nonprofit szervezetként működve igen nagy hangsúlyt helyez a népi iparművészet ill. főzés bemutatására, de nem csak megtekintés szintjén, hanem aktív résztvevőkként is várja vendégeit. Szinte minden nap folyamatos a bemutatás: mintegy húszféle foglalkozást tudnak feleleveníteni, többek közt a kosárfonást, a kötélverést, a fonást és a szövést, a szőnyegkészítést, a kukoricaháncs munkákat, a hímzést, nemezelést, batikolást, seprűkészítést, kenyérsütést, a gyöngyözést, mézeskalács készítést, üvegfestést stb.
Miután a terület viszonylag kicsi, a sok tevékenység ill. a széles gyűjtési skála miatt azért még egy avatatlan nézőnek is feltűnnek nem oda való dolgok, vagy a bemutatás kissé rendezetlen volta. Pld. a konyhában megtalálható egy modern villanytűzhely, műanyag palackok sokasága, stb. Jó, azt értem, hogy egy villanytűzhelyen gyorsabb megfőzni dolgokat, de akkor hol a hitelesség?
Zárszóként had idézzem a Szabad Újság 2007-es cikkében leírtakat, azokkal teljes mértékben egyetértve: "A szalkai tájházat bemutatva s az említett gyűjteményeket szemlélve akaratlanul is eszembe jut: milyen nagy értéket képviselnének ezek, ha együtt láthatnánk őket, még szakszerűbb és jobb elrendezésben."
Az aktív tájház volta miatt mindenképpen megtekintésre javaslom, a belépő sem horribilis, 1 Euro.
Miután ezen a részen nem sok látnivaló található, becsüljük meg ezt a helyet. Ami rögtön feltűnt, hogy ez egy élő tájház, nem csak egy bemutató hely. Éppen két csoportot vártak (egyet Törökországból!), ment a nagy sütés főzés. Miután utána néztem az interneten a helynek, az alábbiak derültek ki:
A tájház létrejöttében igen sokan bábáskodtak, itt magyar részről csak egy résztvevőt említenék meg, az a szentendrei Skanzen.
A ház vályogból épült 1897-ben. Megvétele után 2003 májusa és októbere között újították fel. A sátortetős ház egyik végfala - szép virágos ornamentikával - a főút felé néz. Itt található a tisztaszoba, melyet az eredeti lakók szinte soha sem használtak, legfeljebb igen jeles ünnepségek alkalmával öltöztek itt. Ha menyasszony volt a háznál, itt várta a vőlegényt. A következő szoba a tisztakonyha, a házigazda itt ültette le a vendégeit. Ennek megfelelően itt minden megtalálható a vendéglátáshoz. A hátsó rész volt a lakó helyiség, itt éltek, aludtak, főztek. Ez után következik a nyári konyha, nyáron a háziasszony itt főzött és itt is ettek a háziak. Tovább haladva jön az istálló, a fészer, az ólak és a gazdasági épületek.
Az udvaron található többek között egy nádtetős terasz féleség, itt foglakozások vannak, ill. enni is lehet.
A tájház igen sok terület népi értékeit gyűjtötte össze, ezért nem lehet azt mondani, hogy ilyen vagy olyan tájház. Igen eklektikus a kínálat.
Viszont az igen szimpatikus, hogy a tájház nonprofit szervezetként működve igen nagy hangsúlyt helyez a népi iparművészet ill. főzés bemutatására, de nem csak megtekintés szintjén, hanem aktív résztvevőkként is várja vendégeit. Szinte minden nap folyamatos a bemutatás: mintegy húszféle foglalkozást tudnak feleleveníteni, többek közt a kosárfonást, a kötélverést, a fonást és a szövést, a szőnyegkészítést, a kukoricaháncs munkákat, a hímzést, nemezelést, batikolást, seprűkészítést, kenyérsütést, a gyöngyözést, mézeskalács készítést, üvegfestést stb.
Miután a terület viszonylag kicsi, a sok tevékenység ill. a széles gyűjtési skála miatt azért még egy avatatlan nézőnek is feltűnnek nem oda való dolgok, vagy a bemutatás kissé rendezetlen volta. Pld. a konyhában megtalálható egy modern villanytűzhely, műanyag palackok sokasága, stb. Jó, azt értem, hogy egy villanytűzhelyen gyorsabb megfőzni dolgokat, de akkor hol a hitelesség?
Zárszóként had idézzem a Szabad Újság 2007-es cikkében leírtakat, azokkal teljes mértékben egyetértve: "A szalkai tájházat bemutatva s az említett gyűjteményeket szemlélve akaratlanul is eszembe jut: milyen nagy értéket képviselnének ezek, ha együtt láthatnánk őket, még szakszerűbb és jobb elrendezésben."
Az aktív tájház volta miatt mindenképpen megtekintésre javaslom, a belépő sem horribilis, 1 Euro.
