A selmecbányai beszámolónál leírtam, hogy miért mentem oda. Máskor, ha Zólyom felé megyek, akkor maradok a főúton. Most viszont Szentantal felé (és Selmecbánya felé) le kell kanyarodni balra a főútról Hontnémetinél (szlovákul Hontianske Nemce). Viszonylag keskeny, elhagyatott út, Szentantalig talán ha egy falu van. Maga a táj gyönyörű, egy szép patak mentén fut az út, de talán nem ez a hely, ahol szívesen lerobban az ember a kocsijával. Az elágazástól úgy 20 km-re van a falu, a kastélyt könnyű észrevenni, mivel gyakorlatilag az út mentén van. Az út és közte viszont parkolók vannak, főidényben fizetős.
Már korábban is jártam erre, így magába a kastélyba most nem mentem be, engem a külseje jobban érdekelt. Korábban eléggé lepukkadt állapotban volt, most viszont teljes pompájában mutatkozik meg. Kívül-belül nagyon szépen felújították. A kastély 1744-ben épült barokk stílusban, a 19. század elején klasszicista stílusban átalakították. Különlegessége, hogy a naptár számszimbólum szerint tervezett épületnek eredetileg 365 ablaka, 52 terme, 12 kéménye, 7 árkádja és a négy évszak alapján 4 bejárata volt, mely beosztás a későbbi átépítések során némileg módosult. Korábban nem tudtam a kastély parkját megtekinteni, mivel zárva volt veszélyes faállomány miatt. Mostanra ezt is szépen rendbe hozták, szép sétákat lehet tenni benne. A parkban két tó is található, bár hegyoldalban került kialakításra az egész. A kialakítása egy kicsit emlékeztet a kasseli Bergparkra, ugyanúgy bazalt kövekkel kerítették körbe a tavakat, a patakmeder is bazaltkövekkel van kirakva, egymásra rakott bazaltkövekből készítettek kis vízeséseket. Csak persze jóval kisebb méretben. Aki ezen az apróságon (mesterkéltség) túl tudja tenni magát, annak jó sétalehetőség a park a jól kiépített útjaival.
Már korábban is jártam erre, így magába a kastélyba most nem mentem be, engem a külseje jobban érdekelt. Korábban eléggé lepukkadt állapotban volt, most viszont teljes pompájában mutatkozik meg. Kívül-belül nagyon szépen felújították. A kastély 1744-ben épült barokk stílusban, a 19. század elején klasszicista stílusban átalakították. Különlegessége, hogy a naptár számszimbólum szerint tervezett épületnek eredetileg 365 ablaka, 52 terme, 12 kéménye, 7 árkádja és a négy évszak alapján 4 bejárata volt, mely beosztás a későbbi átépítések során némileg módosult. Korábban nem tudtam a kastély parkját megtekinteni, mivel zárva volt veszélyes faállomány miatt. Mostanra ezt is szépen rendbe hozták, szép sétákat lehet tenni benne. A parkban két tó is található, bár hegyoldalban került kialakításra az egész. A kialakítása egy kicsit emlékeztet a kasseli Bergparkra, ugyanúgy bazalt kövekkel kerítették körbe a tavakat, a patakmeder is bazaltkövekkel van kirakva, egymásra rakott bazaltkövekből készítettek kis vízeséseket. Csak persze jóval kisebb méretben. Aki ezen az apróságon (mesterkéltség) túl tudja tenni magát, annak jó sétalehetőség a park a jól kiépített útjaival.
Vissza a főoldalra (katalógus)
1. kiegészítés:
az arborétum után (Zólyom, Borova Hora arborétum) errefelé mentünk haza, a többiek még nem látták a kastély parkját, ami egy hegyoldalban lett kialakítva (ami azért érdekes, mert tavakat nem szoktak hegyoldalba telepíteni). A képeken látszik, hogy a vízrendszer ellátását komolyan megtervezték. Valahonnan fentről befogtak egy forrást, annak vizét az út mellet bevezették a felső tóba, onnan egy patakon keresztül belefolyik a víz a nagy tóba. Onnan szintén egy köves patakszerűségen lefolyik a víz az alsó sétaút mellé, majd onnan végső soron befolyik a fentről jövő patakba. A park maga nagyon szép volt.
Most jön a lényeg. Az előző bejegyzésben már írtam, hogy mennyire más itt a légkör, mint otthon. A parkolóban azt ajánlották, hogy az út túloldalán lévő Ranch Nádej-ben ebédeljünk. Először egy kicsit ódzkodtam a dologtól, nálunk ha egy rancson ebédelnék, ingem-gatyám rámenne arra. Célszerű autóval felmenni oda, mivel kb. 400 m-re van a főúttól és elég meredek felgyalogolni oda. Jó időben a kerthelyiségben lehet enni (elég régen jutottam ilyen helyhez). Ez tényleg egy rancs (lovas), éppen valamilyen lovas vizsga (vagy verseny) volt a pályán, de mindenhol látszott, hogy lótenyésztéssel és lovaglással foglalkoznak. Az ételek, azon túl, hogy nagyon finomak voltak, abszolút megfizethetőek. Ismerve a szlovák adagokat, "csak" két levest, két főételt rendeltünk, plusz palacsintát, két narancs dzsúzt, alkoholmentes sört, Nesteát. Igazunk is volt, mivel a lányom egy görög salátát kért grillezett csirkével, amikor megkapta, azt mondta, hogy ez nálunk fatányérosnak számít (kis túlzással). Én egy pikáns sertéshúst ettem plackival. Erős volt, de a nagyon kellemes kategóriában. A legmeglepőbb a fokhagymaleves volt (bár a csehektől már ismert volt, hogy nagyon jó fokhagyma leveseket csinálnak), pozitívan lórugászerű volt. És utána nem lett büdös az ember a fokhagymától. Látszik, hogy az ízekkel nem bánnak visszafogottan. Mindhárman megállapítottuk, hogy nagyon-nagyon finom volt az ebéd és látszott, hogy jó alapanyagokat használtak. Mindezért borravalóval 20 Euro-t fizettünk. Nálunk ugyanez ugyanilyen körülmények között minimum a duplája lett volna, az esetleges minőségi és mennyiségi eltérésekről nem is beszélve.
az arborétum után (Zólyom, Borova Hora arborétum) errefelé mentünk haza, a többiek még nem látták a kastély parkját, ami egy hegyoldalban lett kialakítva (ami azért érdekes, mert tavakat nem szoktak hegyoldalba telepíteni). A képeken látszik, hogy a vízrendszer ellátását komolyan megtervezték. Valahonnan fentről befogtak egy forrást, annak vizét az út mellet bevezették a felső tóba, onnan egy patakon keresztül belefolyik a víz a nagy tóba. Onnan szintén egy köves patakszerűségen lefolyik a víz az alsó sétaút mellé, majd onnan végső soron befolyik a fentről jövő patakba. A park maga nagyon szép volt.
Most jön a lényeg. Az előző bejegyzésben már írtam, hogy mennyire más itt a légkör, mint otthon. A parkolóban azt ajánlották, hogy az út túloldalán lévő Ranch Nádej-ben ebédeljünk. Először egy kicsit ódzkodtam a dologtól, nálunk ha egy rancson ebédelnék, ingem-gatyám rámenne arra. Célszerű autóval felmenni oda, mivel kb. 400 m-re van a főúttól és elég meredek felgyalogolni oda. Jó időben a kerthelyiségben lehet enni (elég régen jutottam ilyen helyhez). Ez tényleg egy rancs (lovas), éppen valamilyen lovas vizsga (vagy verseny) volt a pályán, de mindenhol látszott, hogy lótenyésztéssel és lovaglással foglalkoznak. Az ételek, azon túl, hogy nagyon finomak voltak, abszolút megfizethetőek. Ismerve a szlovák adagokat, "csak" két levest, két főételt rendeltünk, plusz palacsintát, két narancs dzsúzt, alkoholmentes sört, Nesteát. Igazunk is volt, mivel a lányom egy görög salátát kért grillezett csirkével, amikor megkapta, azt mondta, hogy ez nálunk fatányérosnak számít (kis túlzással). Én egy pikáns sertéshúst ettem plackival. Erős volt, de a nagyon kellemes kategóriában. A legmeglepőbb a fokhagymaleves volt (bár a csehektől már ismert volt, hogy nagyon jó fokhagyma leveseket csinálnak), pozitívan lórugászerű volt. És utána nem lett büdös az ember a fokhagymától. Látszik, hogy az ízekkel nem bánnak visszafogottan. Mindhárman megállapítottuk, hogy nagyon-nagyon finom volt az ebéd és látszott, hogy jó alapanyagokat használtak. Mindezért borravalóval 20 Euro-t fizettünk. Nálunk ugyanez ugyanilyen körülmények között minimum a duplája lett volna, az esetleges minőségi és mennyiségi eltérésekről nem is beszélve.
a kastély látképe a rancs felől
Sovi Dom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése