Mostanában nem azért nem írtam, mert lusta vagyok, de sok volt a dolgom, meg némi anyaggyűjtés is folyt a közelmúltban. Ennek egyik eredmény volt a múlt szombati túra.
Ennek egyik kiváltó oka az volt, hogy kíváncsi voltam, tényleg megfelelő kondícióban vagyok-e egy ilyen túrához, a másik pedig az, hogy amikor összeházasodtunk a nejemmel, akkor többek között itt túráztunk a nászutunkon. Most nem tudott eljönni velem, mivel iskolai elfoglaltsága volt, de mondta, hogy nyugodtan menjek egyedül. Az egyedül az azt jelentette, hogy csatlakoztam az Alfatours túrájához. Egyedül nem tudtam volna ennyi pénzből kihozni a túrát.
Kora hajnalban indultunk és kb. 10 órára értünk a kiinduló pontunkhoz. Mivel eléggé rossznak tűnt az időjárás, viszonylag kevesen voltak a szurdokban. Amikor felszálltam a buszra, sokan megnéztek, hogy mit keresek itt rövid nadrágban és minek szorongatom a kezemben a nordic walking botjaimat (a túra közben és után sokan oda jöttek hozzám és bevallották, hogy igazam volt mindkét dologban). Mint kiderült, mindkét esetben jól döntöttem, a rövid nadrág a párás, fülledt szurdokban igen kellemes viselet volt, míg a botokra később került sor. Most eléggé ki volt száradva a meder, az első gerendás, pallós járdákig viszonylag könnyen eljutottunk. Ezeken tovább haladva megérkeztünk az első létrás szakaszhoz. Itt kiderült, hogy van két tériszonyosunk is, pedig a túra kiírásánál jelezték, hogy nekik nem igazán ajánlott a dolog. Na itt kezdett egy kicsit szétszóródni a csoport. Előlem egy fiatalokból álló csoport elhúzott, de néhányan szorosan a nyomukban voltunk. A létrás szakaszok sűrűn követték egymást, majd szép lassan lankássá szelidűlt a szurdok. Itt kiértünk a túra legmagasabb pontjára. Innen kb 4 km viszonylag sima séta után eljutottunk a Klástorisko turista házig. Itt van egy kolostorrom, meg jót lehet enni-inni (plusz WC, ezt ki kell használni). Én sztrapacskát ettem a szokásos alkoholmentes sörrel, egészen jó volt. Némi szünet után, bevárva a lemaradókat, elindultunk a Hernád völgye felé. Én ismertem az utat, tudtam, hogy nem ússzuk meg egy lankás szakasszal. Elérkezve a Hernád szurdokának a széléig, jött a nyögvenyelős lejövetel. Nagyon meredek szerpentin, laza kövekkel, csúszós gyökerekkel, stb. Na itt nagyot arattam a botokkal! Nélkülük teljesen kikészültek volna a lábaim, meg az ízületeim. Itt már tényleg szétszóródott a csoport, mivel már sokakat a feljövetel is megviselt. A szurdok sem hozott a részükre enyhülést, mivel sorra (szó szerint) jöttek az akadályok: láncok, csúszós sziklák, trepnik, stb. Itt annyira szétszakadt a csoport, hogy szinte az egész Hernád áttörést 3-asban tettük meg (csatlakoztam egy szimpatikus házaspárhoz), se előttünk, se utánunk senki, így volt időm fényképezni, nem kellett sietni. Így értünk ki a szurdok végére. Innen még jó egy km. volt a buszmegálló, de gyakorlatilag vízszintesen.
Konklúziók:
1. aki ilyenre jelentkezik, olvassa el a leírást és vegye komolyan a leírtakat.
2. Vigyen nordic walking botot (összecsukhatót, mert van ahol vissza kell tenni a hátizsákba, mert akadályoz - létramászás, pld.)
3. Jó erőnlét
4. Mivel eléggé nehéz a túra, 1,8 km/óra szintidőnél gyorsabbal csak azok tervezzenek, akik tényleg jó erőben vannak.
Visszatérve a buszhoz. Én a sok fotó miatt nem siettem a buszhoz és mivel azt kérték, hogy kb. du 6-ra érjük le és ehhez időzítettem a túrámat (10-18-ig, ez azt jelentette, hogy 8 órás volt a túra). Meg azt is tudtam, hogy még sokan vannak mögöttem. Erről csak annyit, hogy fél 8-kor indultunk haza, akkorra ért vissza mindenki.
A feltételek betartása mellett sokaknak (de nem mindenkinek) ajánlom ezt a túrát, ill a Szlovák Paradicsomot (nem a piaci változatot).
Ennek egyik kiváltó oka az volt, hogy kíváncsi voltam, tényleg megfelelő kondícióban vagyok-e egy ilyen túrához, a másik pedig az, hogy amikor összeházasodtunk a nejemmel, akkor többek között itt túráztunk a nászutunkon. Most nem tudott eljönni velem, mivel iskolai elfoglaltsága volt, de mondta, hogy nyugodtan menjek egyedül. Az egyedül az azt jelentette, hogy csatlakoztam az Alfatours túrájához. Egyedül nem tudtam volna ennyi pénzből kihozni a túrát.
Kora hajnalban indultunk és kb. 10 órára értünk a kiinduló pontunkhoz. Mivel eléggé rossznak tűnt az időjárás, viszonylag kevesen voltak a szurdokban. Amikor felszálltam a buszra, sokan megnéztek, hogy mit keresek itt rövid nadrágban és minek szorongatom a kezemben a nordic walking botjaimat (a túra közben és után sokan oda jöttek hozzám és bevallották, hogy igazam volt mindkét dologban). Mint kiderült, mindkét esetben jól döntöttem, a rövid nadrág a párás, fülledt szurdokban igen kellemes viselet volt, míg a botokra később került sor. Most eléggé ki volt száradva a meder, az első gerendás, pallós járdákig viszonylag könnyen eljutottunk. Ezeken tovább haladva megérkeztünk az első létrás szakaszhoz. Itt kiderült, hogy van két tériszonyosunk is, pedig a túra kiírásánál jelezték, hogy nekik nem igazán ajánlott a dolog. Na itt kezdett egy kicsit szétszóródni a csoport. Előlem egy fiatalokból álló csoport elhúzott, de néhányan szorosan a nyomukban voltunk. A létrás szakaszok sűrűn követték egymást, majd szép lassan lankássá szelidűlt a szurdok. Itt kiértünk a túra legmagasabb pontjára. Innen kb 4 km viszonylag sima séta után eljutottunk a Klástorisko turista házig. Itt van egy kolostorrom, meg jót lehet enni-inni (plusz WC, ezt ki kell használni). Én sztrapacskát ettem a szokásos alkoholmentes sörrel, egészen jó volt. Némi szünet után, bevárva a lemaradókat, elindultunk a Hernád völgye felé. Én ismertem az utat, tudtam, hogy nem ússzuk meg egy lankás szakasszal. Elérkezve a Hernád szurdokának a széléig, jött a nyögvenyelős lejövetel. Nagyon meredek szerpentin, laza kövekkel, csúszós gyökerekkel, stb. Na itt nagyot arattam a botokkal! Nélkülük teljesen kikészültek volna a lábaim, meg az ízületeim. Itt már tényleg szétszóródott a csoport, mivel már sokakat a feljövetel is megviselt. A szurdok sem hozott a részükre enyhülést, mivel sorra (szó szerint) jöttek az akadályok: láncok, csúszós sziklák, trepnik, stb. Itt annyira szétszakadt a csoport, hogy szinte az egész Hernád áttörést 3-asban tettük meg (csatlakoztam egy szimpatikus házaspárhoz), se előttünk, se utánunk senki, így volt időm fényképezni, nem kellett sietni. Így értünk ki a szurdok végére. Innen még jó egy km. volt a buszmegálló, de gyakorlatilag vízszintesen.
Konklúziók:
1. aki ilyenre jelentkezik, olvassa el a leírást és vegye komolyan a leírtakat.
2. Vigyen nordic walking botot (összecsukhatót, mert van ahol vissza kell tenni a hátizsákba, mert akadályoz - létramászás, pld.)
3. Jó erőnlét
4. Mivel eléggé nehéz a túra, 1,8 km/óra szintidőnél gyorsabbal csak azok tervezzenek, akik tényleg jó erőben vannak.
Visszatérve a buszhoz. Én a sok fotó miatt nem siettem a buszhoz és mivel azt kérték, hogy kb. du 6-ra érjük le és ehhez időzítettem a túrámat (10-18-ig, ez azt jelentette, hogy 8 órás volt a túra). Meg azt is tudtam, hogy még sokan vannak mögöttem. Erről csak annyit, hogy fél 8-kor indultunk haza, akkorra ért vissza mindenki.
A feltételek betartása mellett sokaknak (de nem mindenkinek) ajánlom ezt a túrát, ill a Szlovák Paradicsomot (nem a piaci változatot).
Vissza a főoldalra (katalógus)
- Suchá Belá szurdok:
- Kláštorisko:
- a Hernád-áttörés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése